Megsárgult papíron
kopott színű írás
ott lapul a síron
hiába a sírás

Rajta minden érzés
mi belülről emésztett,
éltetett, halálba rántott
várt már rám az enyészet

Fejfámon egy üres kép
melyen csak egy bánatos arc
üresen a messzibe néz
tudtam, véget ért e harc

Megfakult emlékké válok
de néha még köztetek járok
porrá leszek, miután szétmállok
csak rémálom volt?s hazavártok

Emlékezet ködébe veszve
az élet megy tovább nélkülem
elmúltam, eltűnök messze
időn, téren át száműzve

Feledés tengerén evezve
utam boldogsággal kövezve
sorsom kezembe vettem
s életemnek véget vetettem

Megosztás a facebookon