Érzés, állapot, melyet senki sem ért
majd a tettet, mint egy őrült vezért
mélyen rejtett válaszok, arra hogy miért
s amit mindenki sejthet, tettem akiért,

Jövőmet adtam kezébe, de neki semmit se ért
szoba sarka nekem az új élettér
nagy folyókból így lesz apró ér
morzsa most csak, az egykori kenyér
harcos voltam, ki kegyelmet kért

Szenvedve élek még,de már ELÉG!
szellemem talán majd a pokolban ég
emléked nem tudom feledni rég
döntöttem,
szabadíts meg,
éjsötét vég

Ujjaim közt kifolyik a remény
bensőmben kialszik immár a fény
ritmusra szökik belőlem a vér
időm elmúlt, végre véget ért
testem jég, s gyönyörű hófehér
felszállok az égig, vár a messzeség
lelkem meggyötört,s most nyugodni tér

Megosztás a facebookon