A nő csak nő,kezdettől fogva
szellemünk, mely testünk foglya
minden nő az,s nincs udvarhölgy
kesernyés illatot áraszt a völgy

látszólag virágok nyílnak
csábítva magukhoz hívnak
de érzem bennük a hamisságot
kioltva szívemben a világosságot

áltatás, hazug ábrándképek
felélesztve halott emlékek
kínok között éledő plátói szerelem
boldogság helyét kitöltö gyötrelem

újabb sebeket ejtenek bennem
egyre nehezebb levegőt vennem
érzéseim okozzák végső vesztem
elrothadt, mit valaha is élveztem

erkölcs ruháit magukról levetve
pásztázó férfi szemeken nevetve
nem az a kor, nincs több udvarhölgy
értük hullt minden véres könny

Megosztás a facebookon